Ezt a bejegyzést Vad Ágnes bejegyzése inspirálta.
Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy álomország. Nem volt gazdag a királyság, de hiányban sem szenvedtek. Élt ebben a királyságban egy kisherceg. A herceget csodálatos család vette körül (nagybácsik, nagynénik, unokatestvérek, közel ötvenen voltak). Nagy volt a család, sokféle ember alkotta. Volt közöttük diplomás és kétkezi munkás. Volt közöttük igazi példakép és alkoholista is. De, ami a legfontosabb volt, hogy feltétel nélkül elfogadták és szerették egymást. Nem értettek mindenben egyet, de tisztelték egymás véleményét. Nem volt gazdag a királyság, de hiányban sem szenvedtek. Így nőtt fel a herceg. Biztonságban, boldogságban és burokban. Emiatt aztán amikor iskolába került, nem nagyon tudott mit kezdeni a külvilággal (óvodába sem járt), nem igazán lettek barátai sem, de nem hiányzott neki, hiszen a hatalmas családja mindenért kárpótolta. Aztán beszippantotta az úttörő mozgalom. Nem a politikai része, hanem a táborok, a rendezvények. Középiskolás korában bekerült egy új társaságba (úttörőház, ifivezetők), ahol megismert egy új életérzést. Gyermeknapokat, táborokat szerveztek, ahol ő már vezető volt. A családból hozott értékek a sok jó minta hamar kiemelte, a korosztályában és a gyerekek számára példává, vezetővé vált. Szeretet és rajongás siker vette körül. Bár lubickolt benne, de nem tanulta meg kezelni a direkt elismeréseket. Határozott volt, önbizalommal, önbecsüléssel telve. Bár voltak kisebb buktatók, kudarcok az életében, de továbbra is boldog és sikeres volt az élete.
Aztán jött a rendszerváltozás, amit az ifjú herceg sorkatonaként élt át. De még a katonaság is hasznára vált. Megtanult lánctalpas harcjárművet vezetni, búvárkodni, ugrott ejtőernyővel, kiváló lövész volt…
Viszont amikor leszerelt egy teljesen új világban találta magát egy olyan országban, ahol korábban még sohasem járt. A család megöregedett, erejét vesztette. A mozgalom, amiben élt megszűnt. Egy valami maradt, az álmai az életéről, a jövőjéről. De azt is el akarták venni Tőle. Ne álmodozz, élj úgy ahogy a legtöbben, hallotta nap mint nap. Értékelte amilyen értékeket kapott a családjától, de szerencsére felismerte a család, a szülők korlátjait is, amin a saját életében változtatni akart. Tudatosan kezdte el élni az életét. Mivel gyakorlata volt abban, hogyan bánjon az emberekkel ezért olyan munkát keresett magának, ahol ezt hasznosíthatta. tapasztalatot és tudást akart szerezni magának, ezért sok mindent kipróbált. Dolgozott gépek mellett három műszakban, de volt benzinkutas, újságíró, pizzafutár, üzletkötő, prémium kategóriás autóértékesítő is. Belekezdett az MLM-be és saját vállalkozásokat is indított. Volt, amiben jó volt és volt, amiben nagyon nem. Folyamatosan képezte magát, rengeteget olvasott, hatalmas összegeket költött tanfolyamokra, képzésekre. De volt valami, amivel nem boldogult. Korábban hatalmas szeretet, egyfajta rajongás vette körül és ez most teljesen eltűnt és ez nagyon hiányzott neki. Alapból is szeretett másoknak segíteni és úgy gondolta, ha ezt a viselkedést felerősiti, akkor ezzel újra visszaszerezheti az emberek „rajongását”. Bár szerették, bár sok ismerőse volt, de ez nem ugyanaz volt, mint korábban, és az kábítószerként hiányzott neki. Ráadásul a hercegnek kezébe került egy könyv, a Sikerkalauz, aminek az értelmezéséhez nem volt elég érett. A mások tiszteletét úgy értelmezte, hogy nem mond róluk rosszat, nem szól vissza nekik. A mások segítését úgy értelmezte, hogy soha nem mondott nemet egyetlen kérésre sem. Ennek egy nagyon disszonáns eredménye lett. Emberileg, szakmailag sokat tapasztalt, sokat fejlődött. De közben olyan dolgokat is elvállalt, amiket nem tudott teljesíteni. Ettől aztán egyszerre jelentek meg azok az emberek, akik nagyon szerették és azok, akik megharagudtak rá. Ezek az emberek aztán persze megpróbálták megbántani, megsérteni, lejáratni. A herceg ezt nem értette, hiszen ő jó embernek gondolta magát. Az a szabály szent volt a számára, hogy ne ártson másoknak, de mint tudjuk a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve. Ezeket a hibákat persze megpróbálta helyre tenni, ami aztán hol sikerült, hol nem, hol sikereket, hol újabb katasztrófákat okozva magának. Közben kialakult egy párhuzamos élete. A szakmai tudása, a személyisége folyamatosan fejlődött, de közben a félelmei miatt egyre mélyebbre is ásta magát. A hegycsúcsok és a mély árkok együtt voltak jelen az életében. Közben pedig nem értette, hogy miért is bántják. Elismerte, ha hibázott, elnézést kért érte, de nem értette az időnként ellene irányuló haragot. Olyankor rendre a másikat okolta, de nem védte meg magát, hiszen részben magát is hibáztatta a helyzetért. Mivel az MLM továbbra is fontos volt az életében, (nem az üzletet építette, csak a termékeket használta és a képzésekre járt) rendszeresen járt szemináriumokra. Atán az egyik ilyen rendezvényen, megismert valakit, aki lelkészként kezdte és aztán az USA egyik korábbi elnökének személyi tanácsadója lett. Vele a mai napig kapcsolatban van.
Tőle tanulta meg, hogy mi a különbség a tökéletes és a kiváló között. Aki a tökéletesre hajt, folyamatosan frusztrált lesz, mert a tökéletes nem létezik, míg aki kiválót akar alkotni az folyamatosan fejlődik, azt folyamatosan sikerek érik.
Tőle tanulta meg, hogy a pénz pusztán egy eszköz (a szabad döntés egyik legfontosabb eszköze) és nem úr, hogy a hatalom és a tudás elsősorban felelősség és nem érdem. Tőle tanulta meg, hogy az önzés mindenkinek a sajátja, hogy mindenki önző szempontok szerint dönt, cselekszik, csak arra kell figyelni, hogy közben ezzel ne ártsunk másoknak. Tőle tanulta meg, hogy nem az a szabad ember, aki bármit megtehet, hanem aki képes szabadon dönteni.
Tőle tanulta meg, hogy ahhoz, hogy másoknak adni tudjon, előbb önmagát kell rendbe tennie. Anyagilag és lelkileg is. Tőle tanulta meg, hogy egy építmény legfontosabb elemei az alapok! Használhatunk bármilyen modern és korszerű technológiát, alapanyagokat, ha az építmény nem áll stabil alapokon, akkor előbb-utóbb összedől! Márpedig az ember életének az alapjait, az önismerete, az önbecsülése, az önbizalma adja.
Tőle tanulta meg és ez a legfontosabb, de legnehezebben feldolgozható is volt egyben, hogy 100%-ban Ő felel az életéért! Ehhez persze meg kellett értenie, hogy a felelősségvállalás nem arról szól, hogy ki a hibás, hanem arról, hogy ki az, aki befolyással van a döntésre. A sikernek és a bukásnak is van felelőse, mégpedig az, aki a döntést meghozta. Tőle tanulta meg, hogy a bukás nem bukás, hanem egy olyan tapasztalat, ami a fejlődés elengedhetetlen része. Megtanulta, hogy az ember mindig az akkori tudása és tapasztalatai alapján a legjobb döntést hozza. Ezért, ha utólag kiderül, hogy másként kellett volna döntenie, akkor sem nem szabad hibáztatnia, ostoroznia magát, hanem elemeznie kell a döntést, le kell vonnia a tapasztalatokat, hogy a jövőben jobb döntést tudjon hozni.
Tőle tanulta meg, hogy a felelősségvállalás nem egy 100% végösszegű játszma, mert miközben mindenkire hat a környezete, aközben mindenki 100%-os felelősségvállalással vesz részt ebben a játékban.
Tőle tanulta meg, hogy egy probléma megoldásának a kulcsa nem a probléma, hanem az ahogy a problémára tekintünk. Így lett paradigmaváltás specialista.
Az volt a legnehezebb, hogy elfogadjon egy önmagában ellentmondásnak tűnő törvényszerűséget.
Egyrészt mindenki önmagából indul ki, és senkit nem érdekel a másik, elsődlegesen mindenki a saját érdekeit nézi. Azaz ne foglalkozzunk mások véleményével, nem vagyunk felelősek a másik tetteiért, véleményéért. A mi viselkedésünkre a másik a saját tapasztalatai, tudása alapján reagál.
Másrészt, amikor valaki kedves vagy goromba velünk, azért 100%-ban mi vagyunk a felelősek, hiszen a mi voltunk azok, akik a viselkedésünkkel, kommunikációnkkal kiváltottuk a másik reakcióját. Tehát amikor meg akarunk érteni egy helyzetet, egy viselkedést, akkor nem az értelmet kell keresni a helyzet mögött, hanem a helyzet mögötti érzelmeket, azok kiváltó okát.
Ez azért is fontos, mert az ember 100%-ban az érzelmei alapján vezérelt és ezen érzelmek alapján, az érdekei szerint hozza meg a döntéseit, majd az alapján cselekszik, hogy az élete során ezen érzelmek kezeléséhez milyen szokásokat látott, ismert, tanult meg. Megtapasztalta, megtanulta, hogy az emberek érzelmi alapon döntenek és a szokásaik alapján cselekszenek.
Természetesen nem ő volt az egyetlen tanítója, de ő volt a legnagyobb hatással rá!
A jelenünk a múltbéli gondolataink, döntéseink, cselekedeteink eredménye és csak a múltunk, önmagunk elemzése alapján érthetjük meg, de az adja meg azt a tapasztalatot, tudást, ami segít a jövőnkre vonatkozó célok munkamódszerek meghatározásában.
Megtanulta, hogy higgyen az álmaiban, önmagában, s ezt soha nem adta fel. Pedig voltak viharjelzések, volt, hogy elfogyott az önbizalma, az önbecsülése, de a hite az sohasem. Azért, hogy ma saját tapasztalatból mondhassa:
Jöhet bármilyen viharjelzés, bármilyen pusztító orkán, ha felkészülten várjuk, akkor túl fogjuk élni. A vihar után mindig a napsütés jön, és ez a hit az, ami segít elfelejteni a tegnap viharát, segít élvezni a nap sugarát!
Azért, hogy Ági bejegyzésére is reagáljak, ezért az abban szereplő Áginak a következőt ajánlom. Előbb azonosítsa a helyzetet, a problémát, azt próbálja meg sokféleképpen megfogalmazni. Fogalmazza meg, hogy milyen érzelmeket, félelmeket hoz ez felszínre. Fogalmazza meg, hogy milyen céljai kerülnek veszélybe, persze a célokat is többféleképpen megfogalmazva. Aztán már csak az van hátra, hogy végig gondoljuk, hogy az új helyzetben milyen új eszközöket használhatunk, találhatunk ki a céljaink elérése érdekében. Aztán mindezt érdemes valaki mással/másokkal is egyszer-kétszer átbeszélni, hogy többféle szemüvegen keresztül is megnézzük ugyanazt. Egészen másfajta képet mutat egy tárgy távolról, közelről és nagyító alatt is. Miközben maga a tárgy semmit nem változik.
Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Ut elit tellus, luctus nec ullamcorper mattis, pulvinar dapibus leo.
