Minden ember a boldogságot keresi… De vajon akkor mégis miért olyan kevesen boldogok? Miért láthatunk sokkal több embert szenvedni, panaszkodni, mint mosolyogni? Természetesen a boldogság sem azt jelenti, hogy állandóan mosolygunk. A boldog ember is lesz néha rosszkedvű, neki is okoznak mások szenvedést. Rossz nélkül nincsen jó sem. Aki a mennyországba készül, annak bizony járnia kell a pokolban is.
„Én csak boldog akarok lenni!”- halljuk mindenkitől. De tudjuk egyáltalán, mi a boldogság, mit jelent boldognak lenni?
Tapasztalatom szerint legtöbben a boldogságot nem saját magukban keresik, hanem azt valamilyen külső tényezőben vélik megtalálni, azaz arról beszélnek, hogy MI vagy KI tenné őket boldoggá. Biztosan hallottuk már másoktól, hogy ’Milyen boldog lennék, ha lenne egy jó állásom, ha lenne egy párom, ha százezer forinttal többet keresnék, ha megnyerném a lottó ötöst’, stb. Az emberek a boldogságukat tehát legtöbbször valamilyen cél vagy állapot eléréséhez kötik.
A helyzet viszont az, hogy a boldogság nem egy állomás. A tapasztalat azt mutatja, hogy bár a vágyott dolognak, személynek, stb. a megléte rövidtávon okozhat elégedettséget, örömet, (akár határtalan örömet is), de ez az érzés csak ideiglenesen, rövid időre jelenik meg bennünk, és ez nem azonos a boldogsággal.
Ne keverjük tehát a fogalmakat! Az öröm mindig rövid távú, pozitív érzés. A boldogság viszont egy hosszú távú, pozitív lelkiállapot.
A boldogság nem más, mint az élethez való pozitív hozzáállás. Arról szól, hogy tudunk örülni az életnek, másoknak, a tárgyaknak, a velünk történt eseményeknek stb. A boldogság az, amikor képesek vagyunk egy adott helyzetet feltétel nélkül élvezni, képesek vagyunk meglátni valamiben, valakiben a jót és annak örülni.
Az, hogy egy helyzetet hogyan kezelünk, soha nem a helyzettől függ, hanem attól, hogy mi mit gondolunk arról és hogyan viszonyulunk hozzá! A világhoz való hozzáállásunk lehet pozitív vagy negatív. Ez abban mutatkozik meg, ahogyan a dolgokhoz viszonyulunk, hogy azokban a rosszat vagy a jót látjuk meg, (félig üres-e a pohár vagy félig tele van), hogy észrevesszük-e a szépet az apró részletekben. Soha nem az határozza meg a hangulatunkat, hogy mi történik velünk, hanem az, hogy hogyan reagálunk ezekre a körülményekre.
